Lélek oldás
Kialakult bennem egy törekvés, egy látási és megláttatási mód azon lehetőségek és módszerek irányában, melyek esszenciálisan és letisztultan hatnak.
A gátak bennünk van, a falainkat mi húztuk fel, és rajtunk is múlhat, hogy meddig maradhatnak.
Érkezett egy felismerés, mely nagyon egyszerűen és hatásosan, lelki szinten oldhatja a különböző sémákat (behódolási, tanult tehetetlenség, stb..) - ez pedig egy mondat.
Próbáld ki, és ízlelgesd az alábbi mondatot. Figyeled az erejét, áramlását, oldási képességét.
Így szól: megengedem magamnak........
Megengedem magamnak, hogy lényemnél fogva megérdemeljem az ÉLET jó dolgait.
Megengedem magamnak, hogy vélt vagy valós megfelelési elvárások nélkül, hozzak döntéseket, cselekedjek vagy éppen nem.
Megengedem magamnak, hogy az eddigi utaktól, eltérő utakat válasszak, és mindezt kellemetlen érzések nélkül tegyem.
Megengedem magamnak azt a tudatod és átélést, hogy VAGYOK VALAKI. Feloldozom magam, a SEMMI VAGYOK érzése alól.
Megengedem magamnak, hogy elfogadva csalódásaimat, bizodalommal forduljak ÖNNÖN MAGAM, ÖNNÖN SORSOM, és a TEREMTŐ FELÉ.
Megengedem magamnak, hogy a csalódottság érzése nélkül élhessem az életem.
Megengedem magamnak, hogy a LELKEM SZAVÁRA hallgassak, az egóm, (melyet a külvilág szabály elvárása formált és programozott) nyomasztó hatása helyett.
Elkezdem megengedni magamnak, hogy meglássam azon kötelmeit, melyekkel én kötöttem gúzsba magam, én zártam magamra az ajtót, én emeltem falat magam körül, én volt, aki kirekesztette magát a saját életéből. (Bizony, bizony ennek meglátáshoz nagy bátorság szükséges)
És elkezdem megengedni magamnak, hogy élvezzem a szabadság ízét, könnyedségét.
A konzultáció során feltáruljuk, hogy mit és miért tilt le, szabotál magában az illető.
Mennyire az Ő sorsa, vagy hozott generációs teher, majd amennyi gátat, zárványt adott alkalommal lehet, azokat oldjuk.
Ezt mindig az adott személy lelke határozza meg.
A módszert a közismertektől eltérően, egyedi módon alkalmazom.
Nem statikus, hanem térben mozogva, egyedi, megláttató módot használok.
Megengedem magamnak, hogy olykor csak legyek, és a létezés nyerjen teret rajtam keresztül.
Elkezdem megengedni magamnak, hogy az eredendő tudatosságom, bölcsességem, lelkem, szellemem tisztasága napról-napra egyre magasabb szinten születhessen újjá.
Megengedem magamnak, hogy belső erőm, mely önképviseletemhez, határaim betartásához, önvalóm kinyilvánításához szükséges egyre jobban teret kapjon és kibontakozzon
Elkezdem megengedni magamnak az erőfeszítés nélküliséget.
Elkezdem megengedni magamnak a megengedő állapotot, hisz sokszor volt meddő erőpocsékolás szembeszállni az élettel vagy embertársaimmal.
Megengedem magamnak, hogy különbséget tudjak tenni és aszerint cselekedni, hogy az életem megkívánja-e az erőfeszítést vagy a belső erőm megnyilvánítása éppen elegendő.
Megengedem magamnak a be nem avatkozási erőt, mely azt jelenti, hogy élesen és tisztán tudjam érzékelni, hogy mikor kell cselekedni, szólni, hallgatni vagy éppen tovább sétálni.
Bűntudat nélkül elkezdem megengedni magamnak, érzelmi-lelki cselekvés általi vágyaim, értékrendem kifejezését, azokért való kiállást –, hogy ezáltal a teljes körű, tiszta méltóságom teret kapjon.
Elkezdem megengedni magamnak, hogy méltónak tartsam magam az életre, azon oknál fogva, hogy Teremtő – (kifejeződése – a nagybetűs ÉLET) rajtam keresztül nyilvánítja ki magát és ha a Teremtő a méltónak talált az Ő képviseletére nem fogom kétségbe vonni a saját értékességemet.
Megengedem magamnak annak tudatában levését, hogy létemmel méltóképpen képviselem az Isteni tervet és csak ez számít.
Ettől a pillanattól kezdve, ha az Atyára, Teremtőre, Istenre / Öreg Östenre gondolok az Ő energiai hatnak át sejt, atomi és mag és finom test szinten egyaránt.
Ettől a pillanattól kezdve a mozdulataim az Ő mozdulatai, szavai az Ő mondanivalói, lélegzetem az Ő légzése, áldásom az Ő áldása.
Megengedem magamnak, hogy egyre gyakrabban tudatában legyek annak, hogy az Ő kifejeződése vagyok életektől, síkoktól és dimenzióktól függetlenül, és tudom, hogy bírom azt a belső erőt, hogy mindezt vigyem és képviseljem.
Megengedem megamnak, hogy meglássam, amit eddig nem mertem.
Sőt, azt is megengedem magamnak, hogy elfogadjam és megéljem azon erőforrásaimat, melyeket születésem által kaptam.
Megengedem magamnak, hogy beleálljak Önmagam közepébe, hogy rendíthetetlen bizodalommal képviseljem, azt, aki éppen vagyok a mindenkori jelenemben.
Megengedem magamnak, hogy elvárások vesszőivel teletűzdelt elmém megnyugodjon, és a meddő önkínzások sebei begyógyuljanak
Megengedem magamnak…..
Megengedem magamnak, hogy az legyek, aki nem vagyok!
Kérdezed, mi az, hogyan lehetséges?
Nos, el kezdem megengedni magamnak, hogy lényem, lelkem, tudatom nyílása által az eddig rögzült hitvilágom sorompói felnyíljanak, és úgy kezdjem látni és élni a világom, ahogy eddig nem tettem.
Megengedem magamnak az érzelmeim hullámzását, mert mutatja, hogy érzékelem az elmém és világ zaját és nem mindig sikerül hallanom a BELSŐ VEZETTETÉS ISTENI HANGJÁT.
Megengedem magamnak a megengedő módot, hisz tapasztaltam, hogy az elmém akarata meddő erőfeszítésként hull a porba és erőm vesztem általa.
Azt is el kezdem megengedni magamnak, hogy fordítva lássam a világ működését, azaz nem biztos, nekem van szándékom az élettel, hanem az életnek van szándéka velem, és ha ehhez igazodom, összhangban élhetek vele.
Megengedem magamnak, hogy belső hangom vezessen, hogy merjek hozzá igazodni.
Azt is megengedem magamnak, hogy olykor elveszítsem az egyensúlyt, kibillenve tengelyemből, hisz a visszazökkenések begyakorlása által egyre közelebb kerülök Önmagamhoz.
Megengedem magamnak, hogy Önmagam legjobb barátja legyek.
Megengedem magamnak a fény csillanjon a szememből, és mosolyra húzódjon a szám.
Megengedem magamnak, hogy meglássam a boldogság poharát, melynek kifogyhatatlan nedve kész táplálni a lelkem.
Megengedem magamnak, hogy ami eddig zárt volt bennem, lassan kinyíljon,
hogy erőm, gyengédségem és belső Önvalóm bölcsessége nap mint nap újra teremtse önmagát.
Megengedem magamnak, hogy azt lássam, tudjam, ami van, és nem azt, amit elém tár a külvilág.
Megengedem magamnak….
2020-04-18
Megengedem magamnak, hogy más legyek, mint eddig voltam.
Megengedem magamnak, hogy a gátjaim kinyíljanak.
Azt is megengedem magamnak, hogy mindez én szabályozzam.
Sőt, azt is megengedem magamnak, hogy mindezt, számomra kellemetlen érzések nélkül tegyem.
Megengedem magamnak a falaimat, mert most még megvédenek.
De, már azt is megmerem engedni magamnak, hogy az „ajtók” kicsit kinyíljanak.
El kezdem megengedni magamnak, hogy elfogadjam a szerethetőségem.
Azt is megengedem magamnak, hogy új élményeket tapasztalhassak.
Megengedem magamnak a felszabadultságot.
Megengedem magamnak, hogy azt is meglássam, amit eddig nem akartam.
Megengedem magamnak, hogy éljem az erőm, és az erőlködést hagyjam magam mögött.
Megengedem magamnak, hogy meglássam, hogy az Önmagammal való törődés nem önzés, csupán gondoskodás, arról a lényről, aki én vagyok.
Megengedem magamnak a fájdalmat, az örömet, a haragot és a szeretet, mert ezek az érzések emberiek.
Azt is megengedem magamnak, hogy ahogy jöttek el is illanjanak.
Megengedem magamnak, hogy megéljem Nőiességem/ Férfiasságom teljességét, azon formában, ahogy az élet nyújtja és a lelkemnek is megfelelő.
Megengedem magamnak az ellenállásaim elengedését.
Megengedem magamnak, hogy kinyíljon a szívem.
Megengedem magamnak, hogy szeressek és azt is, hogy szeressenek.
Megengedem magamnak a „ boldog élet” vágyának a vágyakozását.
Megengedem magamnak az erőt, mely ennek megvalósulását segíti.
Végül megengedem magamnak az életet, a sorsommal együtt, úgy, ahogy azt kaptam.
Megengedem magamnak megengedést.
Megengedem magamnak……
Imre Mária, 2019-12-28
Megengedem magamnak, hogy az legyek, aki nem vagyok.
Lényem a létezésből új sugarakat enged magához,
megnyitva ezzel az eddig nem ismert energiák útját,
gazdagítva ezzel önnön önmagam.
Megengedem magamnak, hogy amit eddig gondoltam, véltem és éreztem magamról,
a hitrendszerek, sémák kútjába hulljon,
és lényem eddig fel nem fedezett és meg nem élt kincsei megcsillanhassanak az élet terében.
Megengedem magamnak, hogy hűtlenségemmel legyek hű önmagamhoz,
mivel, a mindenkori változásaim nyomán
a régi fogadalmaim és kötöttségeim avultakká válnak.
Amikor lelkem igénye és tudatom, szellemem szabadsága már
kinövi régi kereteit, akkor emberek, hitek, elvek, tanok morzsolódnak le rólam,
sétálok el mellettük és tekintek túl rajtuk.
Megengedem, hogy szűk legyen, ami már nem gazdagít,
és megengedem, hogy elmúljon a múlt,
azt is megengedem, hogy fájdalmaim nyomán új tudás fakadjon,
melyet a szellemem sző a tapasztalatokból.
Megengedem magamnak a szabadság bátorságát,
és azt is megengedem magamnak, hogy létezéseim folyamatai közben
megéljem az emberi érzésvilág teljességét,
oly mértékben, ahogy éppen tudom.
Megengedem magamnak, hogy pillanataimat figyelve,
érezzem és tapasztaljam az önmagam és a külvilág szűkösség és tágasságát,
és elfogadjam, hogy az csak egy pillanat egy végtelen folyamatban.
Megengedem magamnak, hogy ember legyek, aztán EMBER,
vagy éppen fordítva.
Annyi szabályt szőtt a külvilág, és én hű szövőmester lettem,
és most megengedem, hogy új minták fakadjanak kezeim nyomán,
gazdagítva ezzel a létet.
Megengedem magamnak a megengedést.
Megengedem magamnak..........
Imre Mária, 2020. január 20.
Megengedem magamnak…..
Megengedem magamnak, hogy az legyek, aki nem vagyok!
Kérdezed, mi az, hogyan lehetséges?
Nos, el kezdem megengedni magamnak, hogy lényem, lelkem, tudatom nyílása által az eddig rögzült hitvilágom sorompói felnyíljanak, és úgy kezdjem látni és élni a világom, ahogy eddig nem tettem.
Megengedem magamnak az érzelmeim hullámzását, mert mutatja, hogy érzékelem az elmém és világ zaját és nem mindig sikerül hallanom a BELSŐ VEZETTETÉS ISTENI HANGJÁT.
Megengedem magamnak a megengedő módot, hisz tapasztaltam, hogy az elmém akarata meddő erőfeszítésként hull a porba és erőm vesztem általa.
Azt is el kezdem megengedni magamnak, hogy fordítva lássam a világ működését, azaz nem biztos, nekem van szándékom az élettel, hanem az életnek van szándéka velem, és ha ehhez igazodom, összhangban élhetek vele.
Megengedem magamnak, hogy belső hangom vezessen, hogy merjek hozzá igazodni.
Azt is megengedem magamnak, hogy olykor elveszítsem az egyensúlyt, kibillenve tengelyemből, hisz a visszazökkenések begyakorlása által egyre közelebb kerülök Önmagamhoz.
Megengedem magamnak, hogy Önmagam legjobb barátja legyek.
Megengedem magamnak a fény csillanjon a szememből, és mosolyra húzódjon a szám.
Megengedem magamnak, hogy meglássam a boldogság poharát, melynek kifogyhatatlan nedve kész táplálni a lelkem.
Megengedem magamnak, hogy ami eddig zárt volt bennem, lassan kinyíljon,
hogy erőm, gyengédségem és belső Önvalóm bölcsessége nap mint nap újra teremtse önmagát.
Megengedem magamnak, hogy azt lássam, tudjam, ami van, és nem azt, amit elém tár a külvilág.
Megengedem magamnak….
2020-04-18